Vadvilág itthon

Ma Szentendrére kellett mennem, lábfájdalmam miatt. Odafelé kocsival vittek, vissza viszont gyalogolnom kellett. Miközben szenvedéseim a csúcspont felé törekedtek, / a lábam egyre jobban fájt/, láttam egy csokor csillagvirágot a fák között. Egy halott vagy sütkérező siklót, és egy vaddisznócsaládot. Ezek közül a virágnak örültem a legjobban. Megmondom őszintén, nem rajongok a kígyókért, és féltem a vaddisznó-mamától, a kicsinyeit féltő szeretettől, és nem tudtam hirtelen, mit tegyek, amikor egy méterre mögöttem átfutottak az úttesten. Elég ijesztő volt. Aztán megláttam, hogy honnan jöttek. Egy óriási lótrágyakupac volt a mezőn. A kan még ott eszegetett a család többi tagjának távozása után is. Úgyhogy igyekeztem elég gyorsan, és csendben továbbállni. Ezután már csak lapított békával "futottam össze", de már szeretnék egyszer élőt is látni. A békákat szeretem élve is.