Roger testvér emlékére...

Ma délután a Duna televízión néztem meg sokadszorra a Roger testvérrel való beszélgetést. Erről jutott az eszembe, hogy a blogra is fel kéne rakni egy szép taizéi imát. Igaz, én sosem jártam Taizében, de énekeltem kórusban, és kórus nélkül is sokszor taizéi dalokat, és nagyon szeretem őket. Annyira el tudja csöndesíteni az ember háborgó lelkét, hogy igazán alkalmasak egy-egy imaóra elé.
A megfáradt, kiégett lelkeket is lángra tudja lobbantani. Ezt éreztem, amikor Perugiában jártam kórussal, és az imát hátulra szorítottam, elé minden más jöhetett: a gyönyörű olasz tájak, a szép épületek, a finom pizzák, a barátok, a sok fagyi, a vég nélküli fényképezés. De személyesen nem szóltam az Úrhoz. És egy taizéi imanap megkönnyítette az Istennel való beszélgetés újraindulását, és a csendességet.