Májusi erdő, mező

Kora tavasszal voltam utoljára az erdőben, azóta sok virág elnyílt, és teljesen más kinézete lett az erdőnek. Illatos, mivel akácerdő, és gyönyörű:alul zöld, felül fehér. A méhek  a magasban dongnak, és bódító akácillat lengi körül az embert. Hazafelé pedig a mezőn jöttem, ahol kakukkfűillat fogadott , és gyönyörű árvalányhaj - mezőt találtam. ezen kívül az úton szemben látszanak  a szentendrei hegyek.
Sajnos, nincs még illatos net, mert az akácillatot is  kapszuláznám a bejegyzéshez.

"Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek." (Wass Albert : Tavak és erdők könyve)