Paradicsomjaim, paprikám, levendulám, téglám:)

Nyári kertem

Virágzik a metélőhagyma

Napraforgó

Napraforgóim, virágzó levendulával,és begóniával,petúniával

.

Petúniák és menta

Még alig bújt ki a földből,de már virágot bont a liliom

Mit rejt a kosár? Az első barackot:)

Dick & Rick Hoyt

Aranyszívű Vasember (Ironman with gold heart)

2008, június 10 - 08:46 - Apáti János (Mielőtt megnézed a végén a videót, érdemes végigolvasnod az előtte lévő leírást. )
Ez a történet egy ausztrál férfiről szól, aki az 'Ironman' = Vasember versenyen vett részt a fiával, aki agyparalízissel született.
A férfi nem akadálynak fogta fel fia betegségét, keményen edzett - a fiával együtt - éveken át, míg elérkezett a próba ideje. A kb. 60 éves ausztrál férfi benevezett a fiával együtt az Ironman-re.
Ez a megmérettetés erős embereknek való ... emberek nagy győzni akarással, igazán erős elhatározással. Befejezni az Ironman-t tényleg szinte emberfeletti erőfeszítést kíván.

A megmérettetés 3 részből áll és szinte mindig hajnalban kezdődik:
1. Úszás tengerben vagy tóban, kb. 4 km-es szakaszon (a reggeli hidegben)
2. Az úszás befejezése után biciklire ülni, letekerni mintegy 180 km-t megszakítás nélkül, hegynek fel és le.
3. A kerékpározás után jön a maraton, 42.5 km , ami testileg, de főleg lelkileg rettentő nehéz próba.

A világbajnokok kb. 8 óra 15 perc alatt fejezik be. Egy mexikói, a tavalyi résztvevők között az első Ironman-jét 12 óra 8 perc alatt fejezte be. Az ausztrál apa, e történet főhőse, hihetetlennek tűnik, de a fiát úszás közben csónakon húzva, biciklin vive, futás közben őt tolva mintegy 17 óra alatt tette meg a távot. Az autópályák, utak normálisan nincsenek lezárva a helyiektől, az élet közben általában zajlik tovább, de ezt a próbát látva, és tudva, hogy kik lesznek a résztvevők, lezártak mindent a megmérettetés éjszakába nyúló befejezéséig.

A legszebb és a legmeglepőbb ebben az emberben - és tán mindenkiben, aki ilyen jellegű rendezvényen vesz részt -, hogy sokkal erősebb mentálisan, mint fizikailag.
Sikerült befejeznie a fiával együtt a versenyt...

Miről szól hát a történet?
Róluk. Rólunk. Mindannyiunkról... Ha összefogunk, ha van közöttünk szolidaritás, bármi sikerülhet...

Forrás

Egy levendulaszerető blogja...

Erre a csodaszép blogra bukkantam! Nézzétek meg, nagyon hangulatos kézimunkázós oldal!

Bogi elindult!

Ma reggel, munkába menet előtt, apukája felé tett két lépést Bogikánk, és délután ezt növelte eggyel. Egyelőre csak apukájához közelít így, ha hozzám szeretne jönni, akkor emeli a kezét, és sír, vagy, hozzám mászik.:)
(Fényképezőgépem sajnos megint nem üzemel, mert valami miatt lemerült az aksija. Remélem, nem hagytam nyitva...)
Az alant említett levendulás oldalról kiderült számomra, hogy rosszul ültettem a növénykéimet, mert túl közel vannak egymáshoz. Úgyhogy ma este átcsoportosítottam őket, hogy meglegyen a nyolcvan centi távolság közöttük. Remélem, pár év múlva csodálatos levendulaillat lesz az almafa körül.:)
Valami ilyesmi látvánnyal (ahhoz egy kicsit több kell):

Ma délután pedig, 6-1/2 7 -ig, pancsiztunk Bogival a kismedencében. Apukája hozott sok-sok vizet, mert én gyerekbiztos-mennyiséget tettem csak a  medencébe, s utána lett nagy muri.:) Kíváncsi vagyok, mit fog szólni az igazi strandoláshoz... egy hét múlva.

Levendulakedvelőknek

Találtam egy jó  és szép oldalt, ahol mindent meg lehet tudni a levenduláról, amit csak szeretnénk, és lehet ezt-azt venni is. Ide kattintva elérhető.

Ma érkeztek meg a virágaim, melyeket rögvest el is ültettem, nehogy sínylődjenek szegénykék. 15 tő levendula került az almafa elé... oda álmodtam egy gyönyörű fehér kerek asztalt, kettő (vagy négy) székkel.
(fotót később töltök fel.)

:)

Két hét múlva megyünk nyaralni, juppiiii! Ide: Cserszegtomaj, Club Dobogómajor

A dáliáim legtöbbjén már látható bimbó:)))
A paradicsomjaim pedig virágoznak... és olyan jó érzés, hogy le sem tudom írni, hogy a kutyus immár nem teszi tiszteletét a veteményeskertemben se, meg a virágoskertemben sem... s ha nem vigyázunk, még termésünk is lesz! (Tavaly minden gyümölcsünket lelegelte Huncut, ahogy a neve is mutatja).

Kész van!

...A hátsó kerítésünk. Tegnap este bekerült a kapu, majd tolózár rá, és ma még hozzá raktunk 4 méternyi kerítést!
Végre!
Most este, locsolás közben, kihúzgálhattam a kezdetleges virágoskert-kerítésemet, amit a kutya elől tettem a virágok közé, bevallom ,nem sokat számított.
Ezenkívül ma voltunk lent a horányi szabadstrandon, az egész család, még a kutyus is. Persze mi csak követ gyűjteni mentünk, mert Mondo Fróni hatására, én is kis kövecskéken szereplő szöveggel szeretném megjelölni a virágaimat, illetve fűszernövényeimet.
Az egyik koktélparadicsom-palántámon két fürt paradicsomra akadtam tegnap! Nagyon örülök neki. És felfedeztem, hogy a szomszéd néni (olyan aranyos) meglocsolgatja a konyhakertemet, ha egy-egy nap kimarad:).
Bogikám jól belakott a nagyiéknál málnából és meggyből, így jobban csúszott az esti vacsora is.:)
Vettem két tő gyönyörű the fairy talajtakaró rózsát, így előre, a ház elé is kerül néhány szépség.
Hátra pedig vettem 15 tő levendulát, és egy rózsaloncot... kell gondolni a következő nyarakra is.

Falu és erdőtisztítás... avagy, megtörtént a csoda!

 Arról, hogy milyen szemetes az erdőnk, itt már írtam, de arról, hogy azóta milyen lett, még egy sort se. Most ezt pótlom.

Májusban volt falutakarítás, mely során az erdő takarítására is sor került... vagyis, leginkább arra került sor.

A szigetmonostori újságból idézek:

" Több, mint harminc ember fogta magát - ahelyett,hogy pihent vagy szórakozott volna-, feláldozta szombatja jelentős részét és szemetet gyűjtött. Összeszedték az erdő és a falu szemetét,majd kicipelték az utakra. Ezt a szemetet az önkormányzat teherautója sok-sok fordulóval beszállította a sitt udvarba, majd egy nagy erőfeszítéssel a munkások betermelték a szemeteskocsiba és elszállították Dunakeszire, a szeméttelepre.
(...)Igen, én azt tartom csodának, hogy emberek legyőzik az undorukat, legyőzik magukat, és megpróbálják kijavítani embertársaik hibáját, vagy az általuk okozott kárt, még akkor is, ha ezért mások bolondnak tartják őket. Ez az igazi patriotizmus, lokálpatriotizmus, vagy egyszerűen emberség.(...)
Sétálok az erdőben a kutyámmal és találkozom egy szintén kutyát sétáltató hölggyel. Kezében egy nejlonzacskó,benne szemét. Látja csodálkozásomat, -Én már ilyen vagyok-mondja. Zavar a szemét,ezért inkább összeszedem. És a következő találkozásunkkor ugyanaz,mert hát van szemét bőven.(...)
Ezek a csodák mutatják, hogy többen vagyunk, sokan vagyunk, akik nem a természet ura, hanem része szeretnénk lenni." /részlet Szirony György: Egy csokor csoda c. írásából , az Újságoló XVII/3-5. számából/

Nemcsak tenni, lenni is tudott..

Nagyon szép temetés volt,egy evangélikus lelkésznő tartotta, és olyan szépen beszélt, szép versekkel tarkított halotti beszéd volt, hogy ilyet még nem is hallottam.
Ez a mondat megfogott, hoyg nemcsak tenni, hanem lenni is tudott.
Párom szokta mondani, hogy a kertet nemcsak rendezni, hanem élvezni is kell. Tehát kellenek olyan hétvégék, amikor csak ülünk és nézzük a kertet, nem kell mindig hullára fáradni. Egy barátnőm is igazat adott neki, aki most hagyta el a házat, s ahhoz tartozó kertet, amiben olyan sok időt dolgozott, és amit nagyon szépre rendezett, s mégsem élvezhette a keze munkáját.
Mert az élet úgy hozta, hogy nem ott fogja leélni hátralevő életét.
Ez elgondolkodtat, hogy vajon én is tudok lenni? Vagy, ahogy a várakozás című bejegyzésemben írtam, csak várni a következő dolgot, mindig tervezni , mindig tenni?
Igen, elő kell venni a gyűjtött szappanokat, és használni, mert semmi értelme csak gyűjtögetni, de soha fel nem használni. Semmi értelme csak ültetni, ha sosem ülök ki, és nem nézegetem egy csésze kávé vagy tea mellett a nyíló virágokat. Nem szabad hogy annyi munkát öljünk a körülöttünk levő környezetbe, hogy ne tudjuk élvezni is azt, mert az élet rövid. Azért rövid, mert nem vagyunk, csak siettetjük az időt, nem élvezzük, csak hajtjuk. ez legyen,az legyen... ahelyett, hogy időről időre megpihennénk, és megköszönnénk, hogy milyen sokunk is van.

Ilyen pihenéskor az ember rájön, hogy amikor gyűjt, akkor pihenni akar. Élvezni azt, amit gyűjtött. Virágokat, kertet, teáscsészéket, barátokat.

Éva néni emlékére...

Erről a dalról mindig Ő jut eszembe. A nyughatatlan szív, az, hogy már a fényben él, és az a mondat, hogy "a tiéd csak az marad, amit másoknak adsz " . Azt gondolom, sokat adott nekünk Éva néni. Összetartotta a családot, mindenkihez volt jó szava, nem bántó, hanem jó tanácsa, ami építi mások kapcsolatát. Volt humora, erőt adott akkor is, amikor sok szomorúság ért minket.
Hétfőn délután lesz a temetése. Azt hiszem , az szörnyű lesz, mert amit eddig nem hittem el, azt most meglátom, hogy mégis valóság.
És megváltoztathatatlan.
De nemcsak szlogen, ami a gyászszalagra lesz írva: "Örökké a szívünkben élsz". Ez igaz.
Vannak emberek, akik mindig ott maradnak az emlékezetben,a szívben, olyan mintha lélekben mindig lehetne velük tartani a kapcsolatot, csak mintha külföldön élnének, testben sosem találkozhatunk velük.

Várakozás

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."

 

Márai Sándor

Nos, azt hiszem, nekem ez a legnehezebb. Kivárni, mire egy illető telefonál, vagy mire ír egy levelet. Mindig siettettem a dolgokat, és később bántam csak meg, mikor erőszakkal mentem valaki után, általában nem sült ki belőle jó dolog. Se férfiak terén, se barátságok terén, se helyzetek terén, az eszmékről már nem is beszélve. Várakozni. A várakozás nem feltétlenül negatív dolog. Sokan mondják, ha valakinek nem hullik elébe az égből egy férfi, akkor tegyen érte, hogy hulljon. Menjen férjkereső akciókra.... Én nem így látom. szerintem a Jóisten akkor is ad, ha nem erőszakoskodunk vele, hogy adjon. Persze, kérni lehet, de ez is rosszul sülhet el. Mert belelovalhatjuk magunkat egy kérésbe, és aztán azt várjuk, mikor adja már oda az ÚR. A várakozás szent kell hogy legyen. És jó. Olyan, amely időszakra szívesen emlékszünk vissza később. Azt mondják, hogy az elfoglalt háziasszony szerepben a legjobb ima az, amikor minden percünket igazán megéljük, odaadjuk magunkat teljesen. Nehéz ez az odaadás, legalábbis nekem. Nem arra gondolni ebédfőzés közben, hogy mikor fogok már pihenni. Nem azon gondolkodni Bogi etetés közben, hogy mit kell venni a közértben... stb. Sokat várunk bizonyos helyzetekre. Kell, hogy meg is éljük őket, amikor elkövetkeznek. Nem pedig akkor is másra várni.... ez utóbbival most ellentmondtam a Márai idézetnek, de olykor van ez így. :)