Májusban volt falutakarítás, mely során az erdő takarítására is sor került... vagyis, leginkább arra került sor.
A szigetmonostori újságból idézek:
" Több, mint harminc ember fogta magát - ahelyett,hogy pihent vagy szórakozott volna-, feláldozta szombatja jelentős részét és szemetet gyűjtött. Összeszedték az erdő és a falu szemetét,majd kicipelték az utakra. Ezt a szemetet az önkormányzat teherautója sok-sok fordulóval beszállította a sitt udvarba, majd egy nagy erőfeszítéssel a munkások betermelték a szemeteskocsiba és elszállították Dunakeszire, a szeméttelepre.
(...)Igen, én azt tartom csodának, hogy emberek legyőzik az undorukat, legyőzik magukat, és megpróbálják kijavítani embertársaik hibáját, vagy az általuk okozott kárt, még akkor is, ha ezért mások bolondnak tartják őket. Ez az igazi patriotizmus, lokálpatriotizmus, vagy egyszerűen emberség.(...)
Sétálok az erdőben a kutyámmal és találkozom egy szintén kutyát sétáltató hölggyel. Kezében egy nejlonzacskó,benne szemét. Látja csodálkozásomat, -Én már ilyen vagyok-mondja. Zavar a szemét,ezért inkább összeszedem. És a következő találkozásunkkor ugyanaz,mert hát van szemét bőven.(...)
Ezek a csodák mutatják, hogy többen vagyunk, sokan vagyunk, akik nem a természet ura, hanem része szeretnénk lenni." /részlet Szirony György: Egy csokor csoda c. írásából , az Újságoló XVII/3-5. számából/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése