Nemcsak tenni, lenni is tudott..

Nagyon szép temetés volt,egy evangélikus lelkésznő tartotta, és olyan szépen beszélt, szép versekkel tarkított halotti beszéd volt, hogy ilyet még nem is hallottam.
Ez a mondat megfogott, hoyg nemcsak tenni, hanem lenni is tudott.
Párom szokta mondani, hogy a kertet nemcsak rendezni, hanem élvezni is kell. Tehát kellenek olyan hétvégék, amikor csak ülünk és nézzük a kertet, nem kell mindig hullára fáradni. Egy barátnőm is igazat adott neki, aki most hagyta el a házat, s ahhoz tartozó kertet, amiben olyan sok időt dolgozott, és amit nagyon szépre rendezett, s mégsem élvezhette a keze munkáját.
Mert az élet úgy hozta, hogy nem ott fogja leélni hátralevő életét.
Ez elgondolkodtat, hogy vajon én is tudok lenni? Vagy, ahogy a várakozás című bejegyzésemben írtam, csak várni a következő dolgot, mindig tervezni , mindig tenni?
Igen, elő kell venni a gyűjtött szappanokat, és használni, mert semmi értelme csak gyűjtögetni, de soha fel nem használni. Semmi értelme csak ültetni, ha sosem ülök ki, és nem nézegetem egy csésze kávé vagy tea mellett a nyíló virágokat. Nem szabad hogy annyi munkát öljünk a körülöttünk levő környezetbe, hogy ne tudjuk élvezni is azt, mert az élet rövid. Azért rövid, mert nem vagyunk, csak siettetjük az időt, nem élvezzük, csak hajtjuk. ez legyen,az legyen... ahelyett, hogy időről időre megpihennénk, és megköszönnénk, hogy milyen sokunk is van.

Ilyen pihenéskor az ember rájön, hogy amikor gyűjt, akkor pihenni akar. Élvezni azt, amit gyűjtött. Virágokat, kertet, teáscsészéket, barátokat.