Ugyanis ma sütött a nap, és elterveztem, hogy kimegyünk a Duna partjára, a kis "titkos" helyünkre.
Vittünk lapátokat, vödröket, szitát, és piknik plédet is. Jól bekentük magunkat szúnyog elleni spray-val, s már indultunk is.
Amit nem kalkuláltam bele, az a Duna áradása volt, de így is tartalmas napunk volt.
Fürdés és kagylógyűjtés helyett megettük az elemózsiánkat, aztán pedig homokvárakat építettünk vödreink segítségével.
A várak köré árkot, és persze,azt meg is töltöttük vízzel.
Nagyon élveztük az ott-létet!
Igaz, a szél egyre erősebben fújt, s mivel mi fák alatt voltunk, kezdett nem túl biztonságossá válni a környezet.
Egy óra után össze is szedelőzködtünk, és hazaindultunk.
A nagy rétnél (ami Monostor és Horány között van) vadvirágokat gyűjtöttünk, ollóval és kézzel, majd sokat-sokat futkároztak a gyerkőcök.
És, még mindig volt élmény: amíg zabpalacsintát sütöttem, addig a gyerkőcök habos fürdőt vettek a kádban, majd már tisztán, frissen, illatosan ők töltötték meg a palacsintákat, és tekergették fel.
Sokat tanultunk ma, rengeteg élményt szereztünk, és rendkívül jól éreztük magunkat!
/Zabpalacsinta recept: 20 dkg zabpehelyliszt,3 dl tej, 2 tojás, csipet só, 2 dl víz, 1 tk vaníliás cukor, sűrű massza, de nem törik, nem foszlik szét.Ebből az adagból 9 db lett./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése