Szenvedés

"Egy ember, akit szörnyű bűne miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre  ítéltek, elérkezett halála pillanatához, és akkor azt mondta  nekem:

- "Teréz Anya, amikor fejfájásom van, elviselem, mert közben Jézus  töviskoszorújára gondolok.
 Amikor fáj a hátam, a Jézust ért  ostorcsapásokra gondolok, amikor pedig a lábam vagy a kezem fáj, Jézus  szöggel átütött kezére és lábára gondolva viselem el azt.”

Íme, így  tanítanak bennünket a szegények. És emlékezzetek mindig arra, hogy amit  ők adnak, több annál, mint amit ők kaphatnak tőlünk."
/Agnes Gonxha Bojaxhiu/

Nemrég olvastam vissza egy bevezetőmet, amit az egyik antiochiás közösségi találkozóra írtam, Jézus szenvedéséről. Azon elmélkedtem benne, hogy milyen elviselhetetlen fájdalma volt Jézusnak, nemcsak a kereszten, de már előtte is, az ostorzással, töviskoronával, s keresztvivéssel is, és mégsem hallottak tőle egy trágár szót sem! S én, aki erőnek teljében vagyok, nem ostorozott meg senki, és nem ítéltek halálra, ha bántás éri a testemet vagy a lelkemet, rögtön visszacsapok... nem is nézve, mekkorát üt a szavam. Mekkora szeretet volt Jézusban felénk, hogy nem bántott meg egy szóval sem minket, sőt, bocsánatot kért számunkra az Atyától...
Ez is azt bizonyítja, hogy Isten fia volt.
És, hogy Isten SZERET minket.
Nem kisbetűvel, hanem naggyal.