Buzdítás

Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók,
hanem minden helyzetben,
hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé!
Filippi 4,6

2010. február 22., hétfő

Nagyböjt

Gyökössy Endre: Hogyan böjtöljünk ebben a modern világban?

Böjt alatt mi rendszerint az étel–ital megvonását értjük. Szájunk megregulázását. Valóban. Jézus korában, sőt vagy másfélezer éven keresztül különös szükség is volt erre, mert gyakran a gyomor bűnei, az étel–falak zárták el tőlünk Isten halk és szelíd szavát.

Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk

szólni. Mi a feladat, a „leckénk” a halk és szelíd szó meghallása
érdekében? Mondjuk egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit – az anti– evangéliumot, az ellenörömhírt–, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekről szólnak; ehelyett csöndesedjünk el.

Tudom, nem kevesen vannak, akik azt mondanák erre, hogy ez

szinte képtelenség. Ennél sokkal egyszerűbb egy héten egyszer a gyomrot megböjtöltetni – és ez így is van. Nekünk azonban fontos ezt a fajta böjtöt gyakorolnunk. Csak így, szemünket–fülünket böjtöltetve tudunk olykor–olykor lényünk alaphangjára hangolódni, hogy így megtudjuk, mi rejlik bennünk. Mit mond a csönd; Miről, kiről beszél lényünk mélye? Békés, tiszta hangok, képek jönnek–e elő, vagy zavaros, nyugtalanító, elintézésre váróak? Vagy éppenséggel a nagy semmi?…
Azért is szükségünk van hang–böjtre, hogy rezonáló–képesek
legyünk a belső–felső hangra, a Lélek szavára. Csak elcsöndesedve, szemünket, fülünket böjtöltetve tudunk kapcsolatba kerülni Isten Lelkével.

----------------------------------------------------------------------------------------------
Én is ezen elmélkedtem a napokban. Hogyan lehet teljesebb az Isten-kapcsolatom?
Ha nem figyelek Rá, ha nem hallgatom meg, akkor hiába nem eszem húst, semmit sem használ nekem.
Mint a szeretethimnuszban, ugyanúgy.
Szükségem van a csendre. A Csendre. Istennel. Így, már nagy pocakkal a járás elég nehéz, elmenni valahová nagy út.
Ez abban segít, hogy van időm Istenre hangolódni... De vajon megteszek-e érte mindent?
Van min változtatnom.
Gyökössy Endre írása hadd álljon itt, hogy erre hangoljon.

2 megjegyzés:

Monika írta...

Drága Zsófi! Nagyon szeretem Bandi bácsi írásait és köszönöm,hogy ezt a részt feltetted ide!!!!!!
Szívembe vésem és így szeretnék böjtölni.
Mikorra várod a babát?
Szeretettel: Monika

Zsófi írta...

Április 20 körül fog születni a baba, császárral, mert elég rossz a szemem. Úgyhogy a 38.héten meg fog születni.
Ami a nehezíti a járást, hogy porcleválásom lett, amitől minden mozdulat fáj.
Úgyhogy házilagos eszközzel kell (nagyon viccesen fogok kinézni) összekötözni magamat csípőtájékon, hogy valamennyire rögzítsem.
Ilyenről még sosem hallottam... szerencsére??
:)
De minden rosszban van valami jó. Ebben az, hogy értékelem a mozgást.
Szép napot!
Zsófi