Vége van a nyárnak...

Benda Zoltán: Nyárutó

Ránk tör észrevétlen ujra egy ősz! nézzed
bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok,
a beért szőllőhegy illata leömlik
a völgybe s emeli, hajtja ujra szívünk'!

Töröld le kedvesem szótlan apánk fényes
homlokát s hozz széket a tornác ritkuló
vadszőlleje mögé, ülj közénk, - e csendben
miként házunk elől: lelkünkről is hullong

nyílik a nyers fátyol! társaink a fényes
órák elszaladtak és talán örökre -
mint komor hódítók, fent a hegy taréjján
feltünnek a sápadt s véres őszi napok.

/ Illyés Gyula: Nyárutó, részlet/