Aranyszívű Vasember (Ironman with gold heart)
2008, június 10 - 08:46 - Apáti János (Mielőtt megnézed a végén a videót, érdemes végigolvasnod az előtte lévő leírást. )Ez a történet egy ausztrál férfiről szól, aki az 'Ironman' = Vasember versenyen vett részt a fiával, aki agyparalízissel született.
A férfi nem akadálynak fogta fel fia betegségét, keményen edzett - a fiával együtt - éveken át, míg elérkezett a próba ideje. A kb. 60 éves ausztrál férfi benevezett a fiával együtt az Ironman-re.
Ez a megmérettetés erős embereknek való ... emberek nagy győzni akarással, igazán erős elhatározással. Befejezni az Ironman-t tényleg szinte emberfeletti erőfeszítést kíván.
A megmérettetés 3 részből áll és szinte mindig hajnalban kezdődik:
1. Úszás tengerben vagy tóban, kb. 4 km-es szakaszon (a reggeli hidegben)
2. Az úszás befejezése után biciklire ülni, letekerni mintegy 180 km-t megszakítás nélkül, hegynek fel és le.
3. A kerékpározás után jön a maraton, 42.5 km , ami testileg, de főleg lelkileg rettentő nehéz próba.
A világbajnokok kb. 8 óra 15 perc alatt fejezik be. Egy mexikói, a tavalyi résztvevők között az első Ironman-jét 12 óra 8 perc alatt fejezte be. Az ausztrál apa, e történet főhőse, hihetetlennek tűnik, de a fiát úszás közben csónakon húzva, biciklin vive, futás közben őt tolva mintegy 17 óra alatt tette meg a távot. Az autópályák, utak normálisan nincsenek lezárva a helyiektől, az élet közben általában zajlik tovább, de ezt a próbát látva, és tudva, hogy kik lesznek a résztvevők, lezártak mindent a megmérettetés éjszakába nyúló befejezéséig.
A legszebb és a legmeglepőbb ebben az emberben - és tán mindenkiben, aki ilyen jellegű rendezvényen vesz részt -, hogy sokkal erősebb mentálisan, mint fizikailag.
Sikerült befejeznie a fiával együtt a versenyt...
Miről szól hát a történet?
Róluk. Rólunk. Mindannyiunkról... Ha összefogunk, ha van közöttünk szolidaritás, bármi sikerülhet...
Forrás
4 megjegyzés:
Már korábban olvastam ezt a történetet, annyira ,de annyira megrendítő....így kellene.....
A videót még sosem láttam.KÖSZÖNÖM!!!!♥
Megengeded,hogy átvigyem hozzám is?
Köszönöm! Egyenlőre továbbküldöm a családomban.
Persze, vidd nyugodtan!!
Jó lenne, ha elterjedne... de igazából ez nem is idei esemény volt, mégsem hallottam róla, csak most. Ez szomorú. Mert a híradóban is helyet kellett volna kapnia..
(bár lehet, hogy csak én voltam figyelmetlen.
Megjegyzés küldése