Ma reggel, munkába menet előtt, apukája felé tett két lépést Bogikánk, és délután ezt növelte eggyel. Egyelőre csak apukájához közelít így, ha hozzám szeretne jönni, akkor emeli a kezét, és sír, vagy, hozzám mászik.:)
(Fényképezőgépem sajnos megint nem üzemel, mert valami miatt lemerült az aksija. Remélem, nem hagytam nyitva...)
Az alant említett levendulás oldalról kiderült számomra, hogy rosszul ültettem a növénykéimet, mert túl közel vannak egymáshoz. Úgyhogy ma este átcsoportosítottam őket, hogy meglegyen a nyolcvan centi távolság közöttük. Remélem, pár év múlva csodálatos levendulaillat lesz az almafa körül.:)
Valami ilyesmi látvánnyal (ahhoz egy kicsit több kell):
Ma délután pedig, 6-1/2 7 -ig, pancsiztunk Bogival a kismedencében. Apukája hozott sok-sok vizet, mert én gyerekbiztos-mennyiséget tettem csak a medencébe, s utána lett nagy muri.:) Kíváncsi vagyok, mit fog szólni az igazi strandoláshoz... egy hét múlva.
2 megjegyzés:
Olyan édesek,amikor elindulnak!!!!!Azzal a kis bizonytalan,tétova, de mégis merész lépésekkel.:))))))
Mammka! Nem tudok neked megjegyzést írni, azt írja az oldalad, hogy csak csapattagok írhatnak megjegyzést, és én nem. ???
Megjegyzés küldése