Nagyon szép Karácsonyunk volt idén. Feszültségektől mentesen,mégis mindenre és mindenkire odafigyelve telt a készülődés, és a szenteste is. Nálunk volt a nagy család, apósom és sógornőm, és az én szüleim, bátyám. Nagyon felemelő volt.
A szilveszterezés már lazább, baráti kis körben zajlott, szintén kisbabás házaspárral. Míg Bogi vígan aludt a fülsiketítő, és ablakot berezonáló petárdák és házi tűzijátékok közepette, kis keresztlányomat rettenetesen zavarta a durrogtatás, meg a nálunk-lét. Remélem, mire legközelebb nálunk lesz, addigra már aludni is fog tudni szegényke.
Bogika állással kezdte az új évet, illetve mászással.
Egy lázas járvány miatt mentem vele orvoshoz 3-án, és az orvosnő kérdésére, hogy tud-e már mászni a gyerek, csak nemet tudtam mondani. Hát, még aznap elindult a szentem... nehogy már valami hátrányban legyen...
Két napja mondja mindenre, hogy ma-ma-ma-ma....:)
Apukája már nagyon várja, hogy azt is mondja:pa-pa-pa-pa...
Fogacska még mindig nincs, de a pépeket már száműzte az étrendből kislányom. Csak villával szétnyomva hajlandó bármit is megenni.
s még az sem biztos, hogy úgy elfogadja.
1 megjegyzés:
Érdekes,mert nálunk a gyerekeim-anno-mindig először a pa-pa-t mondták .Alig vártam,hogy anyát is mondjanak,hiszen én voltam velük állandóan.:)
Megjegyzés küldése