Július 20-29-ig

Ebben az időszakban volt néhány érdekes esemény. Például, Bogika három napot volt unokatestvérékénél, Flóráéknál, Budán. Először volt tőlünk ilyen sokat távol. De jól bírta, nagyon jól érezte magát. Mozgólépcsőzött sokat, most már megtanult rajta közlekedni, volt a Margitszigeten, volt mindenféle közlekedési eszközön, amin eddig sosem: pl. metrón. /De villamoson is, mi azon is ritkán vagyunk. Lévén, falun élünk./

Máté addig itthon volt, azt hittem jobban meg fogja viselni Bogi távolléte, de -azon túl, hogy nagyon várta, - nem sírt érte. Osztatlan figyelem övezte ebben a három napban.

Ez előtt voltunk Dányban, megünnepeltük férjem kishúgának államvizsgáját. És még a közelgő név- és szülinapokat is. Nagyon jól éreztük magunkat. Sok gyümölcsöt ettünk, és- hálisten a gyerekek is-, és rengeteget játszottak együtt.
Itt beszélték meg azt is, hogy Bogi hozzájuk költözzön pár napra. Nyár végén pedig Flóra jön majd hozzánk.

A medencét kipucoltuk, de mivel a szivattyúnk elromlott, nem tudtuk megtölteni vízzel. Ennek megoldása már félig megtörtént. Ugyanis ma kaptam meg az új szivattyút, és várhatóan férjuram holnap beszereli.

Vízre azonban, a medencén kívül- tegnap és tegnapelőtt nem volt szükség, ugyanis monszun -szerű esőt kaptunk. Ilyenkor mindig hálát adok, hogy homokon élünk, és nem egy kisvárosban, így nem önt el minket a nagy mennyiségű csapadék, ugyanis a homok mindent elvezet.

Sokat járunk- hetente a könyvtárba, ez összefügg némi jégkrémezéssel is, így , nyáron.

Most fogjuk ülni Bogi névnapját, de már kiválasztottuk az iskolába kellő dolgokat is: iskolatáskát, tornazsákot, tolltartót, meg minden mást is. Rengeteg pénz, de segítenek a barátok, nagyszülők ezekben a gondokban is.

Illetve most lesz- ugyanazon a szent napon- a 7. házassági évfordulónk is. Visszanéztem a képeket, amik azóta készültek... rengeteg változáson mentünk keresztül, testileg is, de lelkileg talán még inkább. De kellettek a nehézségek is, és az örömök is. Hála értük!

Július 11-19-ig

Egy kicsit szűkült a kör, hogy miket csináltunk, közrejátszott ebben néhány dolog.
- A szörnyű, negyven fokos melegben nem sokat voltunk odakint. Nálunk egyelőre nem igazán van árnyék, és - bár a gyerekek medencézhettek, nekem a nem létező árnyékban kellett addig ülnöm, mert természetes, hogy nem hagyjuk őket egyedül a  medencében. Én voltam a túlélő felvigyázó. NA, ez számomra 20 percnél tovább nem működött.
Persze, odabent lehetett sok mindent csinálni: például nagyokat játszani együtt, építeni, autózni,memóriázni, rajzolni, színezni, kirakózni.
Az egyik borzasztó meleg délutánon vízibombákat hajigáltak egymás közelébe. Megtölteni tovább tartott. :)

A hűvös pár napban volt filmnézés, sok mese, gyöngyfűzés, süteménykészítés, és viharnézés közösen--- a nagy éjjeli vihar idején.

Megpróbáltunk óriás buborékot fújni, hát, nem nagyon jártunk szerencsével... De, még fogunk kísérletezni. Azért jó móka volt.

Készítettünk közösen fagylaltot, epres jégkockát, és persze, meg is ettük.

Járt nálunk Bálint, aki -többek közt- Hamupipőkét olvasott Boginak.

Többször könyvtáraztunk, voltunk játszóterezni, nagymamázni, nagypapázni.

Július 4-10-ig

Ezen a héten, hétfőn még szabadságon volt apa, aznap felmentünk a visegrádi Mogyoróhegyre, ott is a játszótérre. Kisoroszin keresztül, kishajóval, aztán sétálva, kirándulva tettük meg az utat. Ügyesen mentek felfelé a gyerekek, én előbb kifáradtam, mint ők. Fent játszótereztek, ettünk, ittunk, felhőket néztünk a jó kis piknik plédünkön feküdve, apa meg anya. Ilyen sincs gyakran. De jó hogy most volt rá lehetőség. :)

Kedden sajnos rossz hírekre keltünk: a két nyuszit elkapta a kutyus. :( Megbeszéltük, hogy majd egyszer saját nyuszink lesz, aki ketrecben (vagy elkerített részben, a hátsó kertben) fog élni.
/Előtte nap lefotóztam:/

Volt két hűvösebb nap a héten, ekkor volt idő a kertészkedésre, taligázásra. Ezt nagyon szeretik a gyerkőcök. Mátéka jókat homokozott, Bogi pedig barátnőzött.

Csütörtökön mulcsot pakoltunk, /elöl volt, és elraktuk a ház mögé, hogy ne legyen csúnya/.

A gyerekek nagy élvezettel segítettek, de sajnos Bogikámnak a szemébe fújta a szembe szél. Szemkenőcs, szemcsepp, orvosi látogatás. De aggodalomra semmi ok, másnap estére már jól volt.

Pénteken délután köveket festetünk akril festékkel, este pedig sokáig maradtunk fent, a kertben buliztunk: saslikot sütöttünk.

Szombaton Leányfalun strandoltunk Gittával. :) Sült hekket ebédeltünk kovászos uborkával. Jó sokat tornáztam a meleg vízben. A gyerkőcök pedig a melegen kívül a babamedencében is csúszdáztak, sokat.

Vasárnap délelőtt misén voltunk, apa sakkozott a Meteor telepen, pizzát sütöttem, és délután nagyszülőknél voltunk, illetve Bálintkáztunk.
Ez a hét is jól telt. Hála érte!

Heti programok

Keddtől vasárnapig próbálom leírni, mik is történtek. Áron szabadságot kapott egy hétre, így programjainkat immár együtt csinálhattuk. Jó idő volt, így kedden medencéztünk, szerdán Zsuzska barátnőmék jöttek három kislánnyal, velük is medencéztünk, és együtt ebédeltünk, pizzát rendeltünk egy helyi étteremből. Életünkben először. De finom volt. :) Bogi és Rituka egymásra találtak rögtön. Egy korosztály, szerepjátékban végigjátszották az egész napot. Zsuzsinak ez volt az első, hogy levezetett hozzánk az autójukkal. Ügyes volt nagyon!

Csütörtökön leengedtem és kipucoltam a medencét, majd újra töltöttem. Pénteken Szentendrére mentünk  játszóterezni, és fagyizni.

Nagyon meleg volt, hamar elfáradtunk a 35 fokban, nem is maradtunk sokáig. Alvás után a faluházban is fagyiztunk, majd medencéztünk, de csak Bogival. Máténak fájt a lába az új cipőtől, amit ma járatott be.

Szombaton itthon voltunk, jót ettünk, este kürtős kalácsot sütöttünk a  teraszon.

Egy nyúl jött át a szomszédból... őt néztük, csalogattuk egész délelőtt. Félős volt, nem jött elő.

Vasárnap délelőtt misén voltunk, aztán fagyiztunk. Alvás után Bogi barátnőzni ment, este kint ettük a vacsorát a teraszon. A nyuszi még nem ment haza. Remélem, nem eszi meg az összes terményemet, és a kis fáimat nem rágcsálja majd meg... amúgy nagyon aranyos, maradhatna tőlem. Kíváncsi vagyok, hogy fog végül visszajutni a falon túlra...A gyerekek persze nem akarják, hogy hazamenjen. Megfogni lehetetlen.